Kokusai Budoin – IMAF Európa-bajnokság

Kokusai Budoin-IMAF EB 2012.május 12-13. Zwickau-Glauchau

 Szokásos, idegesítő tipródásom:
Lakóhelyem sok előnye 🙂 mellett egyik hátránya hogy minden és mindenki elkerüli ( ez alól csak az észak-nyugati szél kivétel ), így Győrben csatlakoztam a csapat engem is szállító részéhez. Napokig rágódtam hogy Győrig / Győrből vonattal vagy autóval. A Győrig versenyt a vasút nyerte, de a visszautat sehogy sem lehetett menetrendhez igazítani. Ha nem sikerül elég korán indulni akkor már nem érem el az utolsó járatot, ha nem elég későn indulunk akkor sokat kell várni éjjel amíg az első elindul. Végül nyert az autó és a parkolóház. ( ha valaki Győrben olcsón akar parkolni, 30-50 ft/óra az egyik parkolóház, közel a belvároshoz ) Végül elég későn indultunk és elég korán érkeztünk hogy még épp elérhettem volna az utolsó vonat járatot hazafelé.
Az út semmi különös:
Három autó indult és végül mindhárom megérkezett.  Zwickaun átrobogtunk. Trabi városból nem láttam semmit, kivéve ami a Trabi-gyár helyén épült. Akkora autógyár hogy  nem férne el Szombathely teljes ipari parkjában. ( ettől függetlenül szívesen látnám nálunk, a hiper és szupermarketek helyett, asszem néhány problémát megoldana )

A szállás:

Egy közeli, kis faluban, vagy Trabi-város kertvárosában – nem tudom -. Nem találtuk de megmutatták. Angolul nem beszélt senki, de valami folómi szerűt mondtak a benzinkútnál s hajtottunk a tag után. Vigyorgott, integettünk és sőnöztük a dankét. A szállás jó, magyar kislány a portán, három hónapja van kint de már töri a magyart.  Későn érkeztünk a konyha már zárva, mégis aki még nem ment haza nekiáll hogy valami vacsorát összedobjon nekünk, mosolyogva… nyugodt arcok. Lecsó ízű leves meg valami zöldségtál. A leves jó a zöld tál nem az én világom, nincs vele gond ha ott vigyorog mellette a vínersniccer.  Norbi elindul Drezda felé megmenteni a társaság másik felét, mi megyünk aludni. A másnap késő őszi hideggel és bőséges reggelivel köszön.

Katayama Ryu

Császár Gábor Sei Ken Kai Szombathely

A verseny:
A sportcsarnok kiváló, mindennel fölszerelt. Döbbenet… rengeteg érdeklődő s kitartott mindkét napon. A nézőtéren tenyérnyi hely nem volt, sokan állva nézték a versenyt. Még nem voltam ilyen versenyen, amin eddig otthon részt vettem azon pár tátogató lézengett, a jutyubon is azt láttam hogy a hasonló európai versenyek üres lelátók előtt zajlanak. Erre számítottam, ráadásul egy idő után úgy tűnt a népek a helyükön kezelik a bemutatott produkciókat, ami vérbő ott ováció, ami sápadtabb ott is csak másképp. Most mi lesz? Ennyi ember előtt… nem vagyok hozzászokva s hajlamom van  mély lámpalázra. Regisztrálás, nyitóceremónia, megnézzük a kiírást, a nevek nekem nem mondanak semmit. Később megmutatják az egyik ellenfelemet, ő a németek ásza, mindig ott van a dobogón. Szerencsére ez az amitől nem esem depresszióba, ronda szokásom hogy csak bizonyos nézőpontból tisztelem az ellenfeleimet. Először mutasson aztán majd én döntök. Fölháborító de a Dan fokozatokat sem tisztelem, csak a tartalmat és tartást. Sok kis Napóleon nem kedvel ezért. Nézem ahogy az ász melegít, gyakorol amit mutat az tényleg jó de többet nem foglalkoztat a téma… ezzel a lámpalázzal kellene valamit kezdeni. Melegítünk, s kezdek áthangolódni –  ez jó lázcsillapító-. Ha nem sikerül az ellenfelet magam elé pakolni és beletenni magam térbe és konfliktusba akkor akármilyen szép is a mutatott Gata, az csak hazug színdarab lesz és azt utálom. Ahogy nézem sokan jöttek a közös Toho Gatakkal. Én Koryu-val vagyok, többet is hoztam Eishin chuden, okuden, Katayama omote, chuden sorozatokból. Nekem ez jó mert megnyugtat, nincs szükség színészkedésre, nagy beleélést mímelő, pöffeszkedő bohózatokra vagy balett előadásokra itt önmagamat, a saját harcomat tudom adni őszintén. Dönteni is kellene már hogy mivel fogok versenyezni. A padló műanyag, ez a Katayama stílus felé taktikáztat. Végül néhány csapattag rábeszélésével döntök, Katayama és a végén a Raiden az Eishin-ből.

IMAF EB 2012

A magyar csapat IMAF EB 2012

Három helyen folytak a versenyek, négy sarok és egy főbíró figyelt egyetlen versenyzőt. Ez is új, de kellemes meglepetés a számomra. Eddigi megtapasztalásom szerint Iaido-ban három bíró figyelt többé kevésbé szemből egyszerre kettő ( jobbra egy, balra egy ) versenyzőt. Hol az egyiket nézték hol a másikat s soha nem értettem hogyan mernek véleményt alkotni arról amit szerintem nem is láttak 100%-ban. To-rei sincs, ez itt mindenkinek a belső magánügye, végezze el mielőtt a kardot övbe tűzi.
A versenyt a tanuló szinttel kezdik aztán haladnak fölfelé. Bőven voltak előttem és utánam, volt idő megnézni másokat. Bár mindenféle hiba előfordult, látszott a fölkészültség, a tudás. Én csak a virtust, az erős paprikát keveselltem néha, de hát nem mindenki magyar. A csapattársaim csont nélkül versenyeztek. Minden elfogultság nélkül állítom hogy kiemelkedtek a tudásukkal. Akkor, ott minden együtt volt nekik magabiztosság, ellenfél, figyelem, erő, méltóság, tűz.
Jött az én társaságom. Nem én vagyok az első így van még némi idő hogy elérjem ua. állapotot mint amit a legutóbbi vizsgán sikerült. ( Átvillant a vizsgafölkészülés egyedül – akkor Seitei-böl -, a huzakodás hogy mi lehet a jó s a következtetés hogy francba a szögekkel és fokokkal, a lényeg hogy a karddal mindig elérjem az ellenfelet, ezt kell megmutatnom. Majd eszembe jut a vizsgáztató japán mester aki azzal kezdte, hogy a karddal mindig időben és pontosan érd el az ellenfelet. Maneker mester tanítása és a hibáim melyek kiirtására január óta fókuszálok ) Akárcsak a vizsgán, most is egyre kevésbé érdekelt a tét, a helyezés. Jó harcot akartam s jól bemutatkozni a többieknek. Szólítanak.
Meghajolok, belépek, megyek a vonalig. Már nem láttok semmit és senkit és mégis élesen érzékelek mindent. Lámpa meg egyéb láz sehol, teljesen üres vagyok. Ismét meghajolok. A vezetőbíró valamit mond, egy szót sem értek, de kipréselek egy hai-t gyomorból, az ilyesmi nem árt, erre bólint és nem forszírozza tovább ( később kiderül azt ismételte hogy hány darab Gata-t kell bemutatnom ). Aztán már csak a konfliktus van. Jön az ellenfél, hasít a penge. Katayama  Kiai-val. Aztán az Eishin, a Raiden egy pillanatra megbicsaklik, eltűnik az ellenfél és a technikára pillantok a szögekre és fokokra. Ez baj, gyorsan vissza a konfliktusba, talán nem látszott. De, látszott !
Egyszer csak vége. Meghajlás, távozás újra meghajlás és vissza a sorba.
Nézem az utánam következőket, a német ászt is aki jó Iai-t mutatott. Aztán közös meghajlás és irány a várakozásra kijelölt hely. Jönnek a társaim, a Katayama jó volt az Eishin-ben látták a bibit. Összességében nem keltett rossz benyomást.
Odalép egy német, hogy milyen stílusban versenyeztem? Mondom neki. Japán mestered van ugye? Nem, nem japán. Nem hiszi. Maneker Sensei, itt és itt utánajárhatsz. Tetszettek a Gata-k mondja aztán meghajolunk és megy. Még hátra vannak a magasabb fokozatúak  aztán az egyéni Iaido versenyeknek vége.  Magyarok más Iai versenyszámban nem indultak. Még odajön két 5. vagy 6. Dan fokozatban versenyző s angolul érdeklődik a Katayama stílus felől s közlik hogy tetszett. Végignézzük ami még hátra van, aztán a bíróság félrevonul, majd sorakozó az ítélethirdetéshez. A magyar Iaido csapat tagjai egy első egy második és egy harmadik helyezést szereztek.

Bota Norbert       első hely

Seidl Róbert         harmadik hely

Császár Gábor     második hely          ( Szombathely SKK )

EB 2012  Zwickau - Glauchau

Iaido csapat Császár, Bota, Seidl

Este egy remekül sikerült búcsú partin vettünk részt s mire a szállodába értünk az már zárva volt. Nekem most esett le hogy nincs 24 órás recepció. A kulcsot meg leadtam. Szerencsére egyikünk nem adta le a szobakulcsát, így bejutottunk az épületbe. Már csak a hiányzó kulcsokat kellett megszerezni. Telefon a magyar kislánynak, persze nyugodtan emeljük le a védőrácsot – riasztó nincs – aztán valaki másszon be a recepciós helységbe és vigyük a kulcsokat. De nehogy kitudódjon. Miután Robi visszahelyezte  a rácsot a helyére, és néhányan ismét belenyúltak a fogkrémes kilincsbe, összejöttünk kiértékelni az eredményeket, Norbi pálinkája pedig gyorsan elfogyott. Úgy gondolom mindenki elégedett volt az elért eredményekkel. Másnap megnéztük ahogy a karatésok ellátják egymás baját, aztán délután négy körül elköszöntünk.  Számomra nemcsak azért volt pozitív ez az út mert sikerült egy tisztességes eredményt elérni, hanem mert megnyugtató volt látni az enyémhez hasonló mentalitást, fölfogást a BUDO-ban. Ez végre tényleg egy normális csapat.

2012.05.28    CSG

Reklámok