Strasbourg 2014

2014.10.24-10.26-ig került megrendezésre a 2014.évi Kokusai Budoin, IMAF Europai Kongresszus/ edzőtábor Strasbourgban. A körülmények és az egyéni döntések alapján az egyesületet, illetve ez által a szombathelyi iaido-t Császár Gábor sensei és én képviseltem. Természetesen más és más céllal vágtunk bele a „kalandba”: a japán mesterek/instruktorok tradícionális oktatása mellett a sensei a 4.danfokozatára szeretett volna vizsgázni, míg engem alapvetően a kíváncsiság és a japán direkt tanítással szerzett tapasztalatszerzés motivált.
Le CREPS de Strasbourg (Centre de Ressources, d’Expertise et de Performance Sportive de Strasbourg) adott otthont a rendezvénynek, melyet így utólag nevezhetek egy nagyszabású harcművészeti találkozónak is. A szervezés olyannyira „franciásra” sikeredett, hogy már az elején némi bosszúsággal teli mosolyt csalt az arcunkra. Már magának az edzőcsarnoknak a megtalálása a sportkomplexumban izgalmakat hozott, hisz mint egy „nyomkövetési játékban” az abszolúte nehezen észrevehető, helyenként tollal felfirkantott IMAF feliratok nyomában kellett megtalálni a rendezvény helyszínéül szolgáló dojot.
Maga a helyszín egy nagy csarnok volt, mely egyrészt kialakításában – a küzdőfelület optimálisan feldobogózott teljes tatamifelület -, másrészt vizuális megjelenésében – Jigoro Kano képével a középpontban – egy judo dojo volt. Ennek természetesen főleg azon harcművészeti ágak esetén volt pozitív hatása, ahol folyamatos eséstechnikák gyakorlása is szükséges, hisz kipróbálva is nagyon jó tompítást biztosított az ízületek kímélése mellett. A szervezésre visszatérve először a szervezők az iaido szekciót átküldték egy nagy atlétikai terembe, ahol azonban jó hogy nem kell tataminak lennie, de még parketta, vagy egyéb belső teremaljzat kialakítás helyett egy tömörített salakborítással találtuk szembe magunkat. Az eredmény az lett, hogy perceken belül visszatértünk a dojoba, és az iaido-t megillető helyet kért a japán mester, amit függönyökkel szakaszolva biztosítottak a franciák. Ennek azonban olyan ára lett, hogy az egybefüggő küzdőfelület a többi harcművészeti ágnál megvalósuló esések,dobások következtében folyamatosan olyan érzést keltett, mintha egy tó közepén ringó csónakban végeznénk a katákat, próbálnánk „vívni a virtuális ellenféllel„ , miközben folyamatosan az egyensúlyunk megőrzésére is nagy figyelmet kellett fordítani. Ennek ellenére azt hiszem, hogy mindannyiunknak sikerült alkalmazkodni ezen körülményekhez.
Az iaido szekció instruktora Yamaguchi Shuji volt ( Iaido Kyoshi 8th Dan, OIL G-1), ki a hivatalos kiírás szerint egyben Iaido Division Examiner (Vizsgáztató) jogosultsággal is rendelkezik.
Örömömre szolgált, hogy a Budo jegyében a résztvevő sportágak – Aikido, Iaido, Karate-do, Kobudo, Judo és Nihon Jujutsu– között az edzéseken az átjárhatóság biztosított volt, így övszín, fokozat megkötés nélkül bárki beállhatott bátran a többi küzdősportág edzésére. Itt érződött az, amit úgy nevezünk, hogy „harcművészet”, hisz mindenki önkéntes alapon egyéni belátása szerint tanulhatott és adaptálhatott a saját stílusába mozgáselemeket, technikákat. Az is tény, hogy főleg az utolsó napra olyan sokan döntöttek úgy a többi harcművészetből, hogy kipróbálják az iaido alapjait, hogy dr.Elizabert Noisser 7.danos társinstruktor senseinek önálló csoportfoglalkozást kellett tartania.

DSC03654

 Yamaguchi sensei elmondása szerint is, de a stílusjegyeit is figyelembe véve a Tokió-i Koryu képviselője, mely az egész szeminárium alatt folyamatosan érződött is. Alapvetően ez azért volt számunkra nehéz, mivel mind Császár Gábor sensei, mind pedig az ő mestere, azaz Ken Maneker sensei, mint egyesületünk mentora a Nyugat Japán Tosa, Kagawaken, és Kyoto részéről származó iaido iskolákat képviseli. Ez az, ahonnan Eishin Ryu származik. Így tehát néhol érződött a teljes edzésmunka alatt a iaidoról, a Japánon belüli iskolák közötti felfogás,gondolkodásmód beli különbség, illetve ez alapján történő technika javítás iránya. Számomra ez néha fokozott problémát okozott – melyhez vélhetőleg a gyakorlotlanságom jelentősen hozzájárul – , hisz a kezdetektől tanult Muso Jikiden Eishin Ryu Iaido-t nem lehetett szabadon gyakorolni. Ez egyrészt természetes, és törekedtünk is Yamaguchi sensei technikájának a „lemásolására”, de a mások oldalról zavaró, hogy a budo, ezen belül pedig az IMAF azon alapelvét nem lehetett gyakorolni, mely nem szab közvetlen határokat a különböző stílusok gyakorlásával kapcsolatban. Joggal vetődött fel a kérdés: nem az alkalmazott technika és a tudat optimális egyensúlyának megteremtése a cél, ahol az elérési útban lehetnek különbségek?

DSC03633

DSC03647

 

 

 

 

 

 

 

Mindemellett Yamaguchi sensei tanítását folyamatosan átszőtték a japán haditengerészet katonatisztjeinek kifejlesztett stílusjegyek, melyet azért volt tanulságos látni, hogy át lehessen gondolni, hogy ezen stílus mennyire érinti meg az ember fantáziáját, mennyire tud azonosulni egyes elemeivel.

DSC03657

A tanulságok közül kiemelném, hogy sajnos amit 25 éven át kerestem a judóban, azaz a bushido szellemét, abban még itt is láttam e téren fejlődési lehetőséget. Mit értek ez alatt?

A Bushido szó szerinti jelentése “a harcos útja” Japánban, mely már évszázadok óta a szamurájok viselkedési, erkölcsi kódexe. A technikai kiképzés mellett szigorú erkölcsi nevelésben is részesültek, amely kialakította a szamuráj-kaszt viselkedési normáit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kulturális és egyéb különbségeket is figyelembe véve maximálisan leutánozzuk itt Európában a „szamurájok útját”, de a japán mesterek által, illetve az IMAF szervezeti felépítése ismeretében a Bushido hét lényeges alapelve közül többre pl. az IMAF magyarországi vezetése részéről is örültem volna, ha nagyobb hangsúly helyeződik (pl. Seigi , Makoto, Jin).

Jól látható volt, hogy az IMAF egyik alapeleme, hogy megbecsülje a mestereit, a sensei-ket, hisz ők azok, akik mintegy „ikonként” a szervezet hitvallását az egyes harcművészeti ágak magas szintű tudása és továbbadása, oktatása mellett a dojokban példaképként szolgáljanak az adott harcművészeti ágat tanulók számára. Ne felejtsük el, hogy véleményem szerint minden mester egyben a modern kor egy-egy szamurája is egyben! Ennek azonban leképezve az egyes IMAF tagországok/tagszervezetek részéről is helyileg meg kell/kellene jelennie úgy, hogy közben az egyes senseik saját stílusjegyeit is hagyják érvényesülni, hisz a tradicionális iskolák fennmaradásának ez a záloga, és a budo, valamint a bushido alapelvek is elvárják ezt.

Sajnos a magyar IMAF vezetés sem sportdiplomáciából, sem sportmenedzselésből nem tudta meglátásom szerint hozni a „kötelezőt”. Az már csak hab a tortán, hogy ez döntően Császár Gábor senseit hozta olyan hátrányos helyzetbe, mely alapján a mai napig érdemben megmagyarázatlanul még a lehetőségét sem teremtették meg, hogy a IV.danra vizsgázhasson. Mint volt judokaként, mint most iaidokaként szomorúsággal tapasztaltam,és mondjuk ki szégyenteljes volt, hogy bár a szóban forgó vizsgára a hazai szövetség felé írásban a vizsgajelentkezés megküldésre került – betartva a szabályokat,hisz Japánba ők továbbítják-, mégis már magán Strasbourgban a szombati napon – azaz 10.25-én – jelezte a szintén kint tartózkodó IMAF magyarországi vezetője, hogy az iaidot tartó Yamaguchi Shuji japán senseinek nincs vizsgáztatói joga az IMAF-on belül, csak instruktori (ez azonban ellent mondott a hivatalos IMAF kiírásban közzétetteknek). Ezzel szemben 10.25-én az esti összevont vizsgán láthattuk, hogy Yamaguchi sensei ott ült vizsgáztatóként Nobetsu Tadanori (Karate-do Hanshi 9th Dan, OIL GS-1), John B. Gage (Nihon Jujutsu Kyoshi 7th Dan, OIL GS-2) és Komoto Jun (Aikido Kyoshi 6th Dan, OIL G-2) sensei-k mellett. Kérdem én, miért és kinek volt ez jó?! (megjegyzés: a vizsgázók között voltak magyarok aikido-ból, tehát az ő vizsgajelentkezésük biztos,hogy leadásra került)

A fentieket végigtekintve elmondható, hogy a szemináriumon, táborban való részvétel mind emberileg,mind pedig a harcművészet, és ezen belül az iaido terén a kitűzött célt számomra a tapasztalatszerzésre elérte, mely a pozitív, és sajnos negatív elemeivel jelentős letisztított gondolatként összegezhető:
A Ki Ken Tai no Ichi-t, a lélek, kard, test harmóniáját a saját sensei-ünk, mentorunk által képviselt iskolával el tudjuk érni, de azt a bushido szellemiségében próbáljuk tenni!

Molnár László
iaidoka

Reklámok