Strasbourg 2014

2014.10.24-10.26-ig került megrendezésre a 2014.évi Kokusai Budoin, IMAF Europai Kongresszus/ edzőtábor Strasbourgban. A körülmények és az egyéni döntések alapján az egyesületet, illetve ez által a szombathelyi iaido-t Császár Gábor sensei és én képviseltem. Természetesen más és más céllal vágtunk bele a „kalandba”: a japán mesterek/instruktorok tradícionális oktatása mellett a sensei a 4.danfokozatára szeretett volna vizsgázni, míg engem alapvetően a kíváncsiság és a japán direkt tanítással szerzett tapasztalatszerzés motivált.
Le CREPS de Strasbourg (Centre de Ressources, d’Expertise et de Performance Sportive de Strasbourg) adott otthont a rendezvénynek, melyet így utólag nevezhetek egy nagyszabású harcművészeti találkozónak is. A szervezés olyannyira „franciásra” sikeredett, hogy már az elején némi bosszúsággal teli mosolyt csalt az arcunkra. Már magának az edzőcsarnoknak a megtalálása a sportkomplexumban izgalmakat hozott, hisz mint egy „nyomkövetési játékban” az abszolúte nehezen észrevehető, helyenként tollal felfirkantott IMAF feliratok nyomában kellett megtalálni a rendezvény helyszínéül szolgáló dojot.
Maga a helyszín egy nagy csarnok volt, mely egyrészt kialakításában – a küzdőfelület optimálisan feldobogózott teljes tatamifelület -, másrészt vizuális megjelenésében – Jigoro Kano képével a középpontban – egy judo dojo volt. Ennek természetesen főleg azon harcművészeti ágak esetén volt pozitív hatása, ahol folyamatos eséstechnikák gyakorlása is szükséges, hisz kipróbálva is nagyon jó tompítást biztosított az ízületek kímélése mellett. A szervezésre visszatérve először a szervezők az iaido szekciót átküldték egy nagy atlétikai terembe, ahol azonban jó hogy nem kell tataminak lennie, de még parketta, vagy egyéb belső teremaljzat kialakítás helyett egy tömörített salakborítással találtuk szembe magunkat. Az eredmény az lett, hogy perceken belül visszatértünk a dojoba, és az iaido-t megillető helyet kért a japán mester, amit függönyökkel szakaszolva biztosítottak a franciák. Ennek azonban olyan ára lett, hogy az egybefüggő küzdőfelület a többi harcművészeti ágnál megvalósuló esések,dobások következtében folyamatosan olyan érzést keltett, mintha egy tó közepén ringó csónakban végeznénk a katákat, próbálnánk „vívni a virtuális ellenféllel„ , miközben folyamatosan az egyensúlyunk megőrzésére is nagy figyelmet kellett fordítani. Ennek ellenére azt hiszem, hogy mindannyiunknak sikerült alkalmazkodni ezen körülményekhez.
Az iaido szekció instruktora Yamaguchi Shuji volt ( Iaido Kyoshi 8th Dan, OIL G-1), ki a hivatalos kiírás szerint egyben Iaido Division Examiner (Vizsgáztató) jogosultsággal is rendelkezik.
Örömömre szolgált, hogy a Budo jegyében a résztvevő sportágak – Aikido, Iaido, Karate-do, Kobudo, Judo és Nihon Jujutsu– között az edzéseken az átjárhatóság biztosított volt, így övszín, fokozat megkötés nélkül bárki beállhatott bátran a többi küzdősportág edzésére. Itt érződött az, amit úgy nevezünk, hogy „harcművészet”, hisz mindenki önkéntes alapon egyéni belátása szerint tanulhatott és adaptálhatott a saját stílusába mozgáselemeket, technikákat. Az is tény, hogy főleg az utolsó napra olyan sokan döntöttek úgy a többi harcművészetből, hogy kipróbálják az iaido alapjait, hogy dr.Elizabert Noisser 7.danos társinstruktor senseinek önálló csoportfoglalkozást kellett tartania.

DSC03654

 Yamaguchi sensei elmondása szerint is, de a stílusjegyeit is figyelembe véve a Tokió-i Koryu képviselője, mely az egész szeminárium alatt folyamatosan érződött is. Alapvetően ez azért volt számunkra nehéz, mivel mind Császár Gábor sensei, mind pedig az ő mestere, azaz Ken Maneker sensei, mint egyesületünk mentora a Nyugat Japán Tosa, Kagawaken, és Kyoto részéről származó iaido iskolákat képviseli. Ez az, ahonnan Eishin Ryu származik. Így tehát néhol érződött a teljes edzésmunka alatt a iaidoról, a Japánon belüli iskolák közötti felfogás,gondolkodásmód beli különbség, illetve ez alapján történő technika javítás iránya. Számomra ez néha fokozott problémát okozott – melyhez vélhetőleg a gyakorlotlanságom jelentősen hozzájárul – , hisz a kezdetektől tanult Muso Jikiden Eishin Ryu Iaido-t nem lehetett szabadon gyakorolni. Ez egyrészt természetes, és törekedtünk is Yamaguchi sensei technikájának a „lemásolására”, de a mások oldalról zavaró, hogy a budo, ezen belül pedig az IMAF azon alapelvét nem lehetett gyakorolni, mely nem szab közvetlen határokat a különböző stílusok gyakorlásával kapcsolatban. Joggal vetődött fel a kérdés: nem az alkalmazott technika és a tudat optimális egyensúlyának megteremtése a cél, ahol az elérési útban lehetnek különbségek?

DSC03633

DSC03647

 

 

 

 

 

 

 

Mindemellett Yamaguchi sensei tanítását folyamatosan átszőtték a japán haditengerészet katonatisztjeinek kifejlesztett stílusjegyek, melyet azért volt tanulságos látni, hogy át lehessen gondolni, hogy ezen stílus mennyire érinti meg az ember fantáziáját, mennyire tud azonosulni egyes elemeivel.

DSC03657

A tanulságok közül kiemelném, hogy sajnos amit 25 éven át kerestem a judóban, azaz a bushido szellemét, abban még itt is láttam e téren fejlődési lehetőséget. Mit értek ez alatt?

A Bushido szó szerinti jelentése “a harcos útja” Japánban, mely már évszázadok óta a szamurájok viselkedési, erkölcsi kódexe. A technikai kiképzés mellett szigorú erkölcsi nevelésben is részesültek, amely kialakította a szamuráj-kaszt viselkedési normáit. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kulturális és egyéb különbségeket is figyelembe véve maximálisan leutánozzuk itt Európában a „szamurájok útját”, de a japán mesterek által, illetve az IMAF szervezeti felépítése ismeretében a Bushido hét lényeges alapelve közül többre pl. az IMAF magyarországi vezetése részéről is örültem volna, ha nagyobb hangsúly helyeződik (pl. Seigi , Makoto, Jin).

Jól látható volt, hogy az IMAF egyik alapeleme, hogy megbecsülje a mestereit, a sensei-ket, hisz ők azok, akik mintegy „ikonként” a szervezet hitvallását az egyes harcművészeti ágak magas szintű tudása és továbbadása, oktatása mellett a dojokban példaképként szolgáljanak az adott harcművészeti ágat tanulók számára. Ne felejtsük el, hogy véleményem szerint minden mester egyben a modern kor egy-egy szamurája is egyben! Ennek azonban leképezve az egyes IMAF tagországok/tagszervezetek részéről is helyileg meg kell/kellene jelennie úgy, hogy közben az egyes senseik saját stílusjegyeit is hagyják érvényesülni, hisz a tradicionális iskolák fennmaradásának ez a záloga, és a budo, valamint a bushido alapelvek is elvárják ezt.

Sajnos a magyar IMAF vezetés sem sportdiplomáciából, sem sportmenedzselésből nem tudta meglátásom szerint hozni a „kötelezőt”. Az már csak hab a tortán, hogy ez döntően Császár Gábor senseit hozta olyan hátrányos helyzetbe, mely alapján a mai napig érdemben megmagyarázatlanul még a lehetőségét sem teremtették meg, hogy a IV.danra vizsgázhasson. Mint volt judokaként, mint most iaidokaként szomorúsággal tapasztaltam,és mondjuk ki szégyenteljes volt, hogy bár a szóban forgó vizsgára a hazai szövetség felé írásban a vizsgajelentkezés megküldésre került – betartva a szabályokat,hisz Japánba ők továbbítják-, mégis már magán Strasbourgban a szombati napon – azaz 10.25-én – jelezte a szintén kint tartózkodó IMAF magyarországi vezetője, hogy az iaidot tartó Yamaguchi Shuji japán senseinek nincs vizsgáztatói joga az IMAF-on belül, csak instruktori (ez azonban ellent mondott a hivatalos IMAF kiírásban közzétetteknek). Ezzel szemben 10.25-én az esti összevont vizsgán láthattuk, hogy Yamaguchi sensei ott ült vizsgáztatóként Nobetsu Tadanori (Karate-do Hanshi 9th Dan, OIL GS-1), John B. Gage (Nihon Jujutsu Kyoshi 7th Dan, OIL GS-2) és Komoto Jun (Aikido Kyoshi 6th Dan, OIL G-2) sensei-k mellett. Kérdem én, miért és kinek volt ez jó?! (megjegyzés: a vizsgázók között voltak magyarok aikido-ból, tehát az ő vizsgajelentkezésük biztos,hogy leadásra került)

A fentieket végigtekintve elmondható, hogy a szemináriumon, táborban való részvétel mind emberileg,mind pedig a harcművészet, és ezen belül az iaido terén a kitűzött célt számomra a tapasztalatszerzésre elérte, mely a pozitív, és sajnos negatív elemeivel jelentős letisztított gondolatként összegezhető:
A Ki Ken Tai no Ichi-t, a lélek, kard, test harmóniáját a saját sensei-ünk, mentorunk által képviselt iskolával el tudjuk érni, de azt a bushido szellemiségében próbáljuk tenni!

Molnár László
iaidoka

Reklámok

Szabályok az Iaito tartáshoz

Szabálysértési törvény:


152. A közbiztonságra különösen veszélyes eszközzel kapcsolatos szabálysértés
198. § (1) Aki a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök birtoklására, szállítására, forgalmazására vonatkozó szabályokat megszegi, szabálysértést követ el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik.

A vonatkozó szabály:


175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökről
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 100. §-a (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:
1. § E rendelet hatálya a mellékletben felsorolt közbiztonságra különösen veszélyes eszközökre és az azokkal kapcsolatos egyes tevékenységekre terjed ki.
2. § E rendelet alkalmazásában
1. elektromos sokkoló: olyan hordozható elektromos eszköz, amely kis áramerősség mellett legfeljebb 10 000 V elektromos feszültség előállítása és közvetítése útján védekezésre képtelen állapot előidézésére alkalmas, nem kizárólagosan, de beleértve az elektromos sokkoló botot, elektromos sokkoló pajzsot, bénító lövedéket kilövő pisztolyt és elektromos sokkoló lövedéket kilövő fegyvert;
2. forgalmazás: a közbiztonságra veszélyes eszköz továbbadására irányuló tevékenység, ideértve a kereskedelmi tevékenységet is;
3. jármű: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben meghatározott közúti szállító vagy vontató eszköz;
4. közforgalmú közlekedési eszköz: bárki által azonos feltétellel igénybe vehető közlekedési eszköz;
5. közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek a közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét;
6. nyilvános hely: a közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely.
3. § (1) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában tilos a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt közterületen, nyilvános helyen – ideértve az ott lévő járművek belső tereit is -, valamint közforgalmú közlekedési eszközön birtokolni.
(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben foglalt tilalom
a) a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra, az Országgyűlési Őrségre, a nemzetbiztonsági szolgálatokra, a Magyarország területén állomásozó fegyveres szervekre, továbbá azokra a szervekre és személyekre, melyeknek a közbiztonságra különösen veszélyes eszköz birtoklását, használatát jogszabály megengedi;
b) azokra a rendeltetésszerűen munkavégzés, sport, hagyományőrző tevékenység, a vadászati törvény hatálya alá tartozó vadász által végzett vadászati tevékenység során vagy a szokásos életvitel körében használt eszközökre,
ba) amelyeknek közterületen, nyilvános helyen, valamint közforgalmi közlekedési eszközön való birtoklása indokolt és
bb) amelyek esetében – a tényleges munkavégzés vagy tevékenység során történő használaton, a szükséges szállításon kívül – az eszköz birtoklása vagy szállítása rejtve, a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben történik;
c) azokra a rendeltetésszerűen munkavégzés, sport, hagyományőrző tevékenység, a vadászati törvény hatálya alá tartozó vadász által végzett vadászati tevékenység során vagy a szokásos életvitel körében használt eszközökre, amelyek közterületen lévő jármű belső tereiben más illetéktelen személy számára nem hozzáférhető módon rejtve, a szokásos módon becsomagolva, szétszedve vagy zárt tárolóeszközben vannak elhelyezve;
d) azokra az eszközökre, amelyek használata filmfelvétel, színházi előadás, illetve más hasonló rendezvény megtartásához szükséges;
e) a pelargonsav-vanillilamid és az olajosgyanta-tartalmú kapszaicin hatóanyagot nem tartalmazó, legfeljebb 20 gramm töltőanyag tömegű gázsprayre, kivéve a közterületen vagy nyilvános helyen szervezett rendezvényeket.
4. § (1) Dobócsillag, rugóskés, ólmosbot, gumibot, boxer, elektromos sokkoló, 20 gramm töltőanyag tömeget meghaladó gázspray csak a 3. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott szervek részére forgalmazható.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt eszközök nem kereskedelmi (turista) forgalomban nem vámkezelhetők.
(3) Gázspray, íj, számszeríj, szigonypuska csomagküldő szolgálat, ügynöki tevékenység, házalás és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás útján nem forgalmazható.
(4) Olyan elektromos sokkoló nem gyártható, nem szerezhető meg, nem birtokolható és nem forgalmazható, amely az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet szerint tiltott eszköznek minősül. Ez a tilalom a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalra, az Országgyűlési Őrségre, a nemzetbiztonsági szolgálatokra, a Magyarország területén állomásozó fegyveres szervekre és a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök birtoklására és használatára engedéllyel rendelkező szervekre és személyekre is vonatkozik.
5. § Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában gázspray közterületen, nyilvános helyen – ideértve az ott lévő járművek belső tereit is -, valamint közforgalmú közlekedési eszközön csak tokban, dobozban, zárt tároló eszközben vagy ruházat alá rejtve birtokolható (szállítható).
6. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
(2)-(4)
7. § Ez a rendelet az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló, 2005. június 27-i 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
Melléklet a 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelethez
A közbiztonságra különösen veszélyes eszköz:
a) az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja, továbbá a szúróhosszúság vagy a vágóél méretétől függetlenül a dobócsillag, a rugóskés és a szúró-, vágóeszközt vagy testi sérülés okozására alkalmas egyéb tárgyat kilövő készülék (különösen: felajzott íj, számszeríj, francia kés, szigonypuska, parittya, csúzli);
b) a jellegzetesen ütés céljára használható és az ütés erejét, hatását növelő eszköz (különösen: ólmosbot, boxer);
c) a lánccal vagy egyéb hajlékony anyaggal összekapcsolt botok, nehezékek;
d) az olyan eszköz, melyből a szem és a nyálkahártyák, illetve a bőrfelület ingerlésével támadásra képtelen állapotot előidéző anyag permetezhető ki (gázspray);
e) az olyan eszköz, amely az utánzás jellege és méretarányos kivitelezése miatt megtévesztésre alkalmas módon hasonlít a lőfegyverre (lőfegyverutánzat);
f) az olyan eszköz, amely elektromos feszültség útján védekezésre képtelen állapot előidézésére alkalmas (elektromos sokkoló);
g) az olyan eszköz, amely a zárszerkezetek illegális kinyitására vagy feltörésére szolgál (különösen: álkulcsok, mechanikus vagy elektromos elven működő zárnyitó szerkezetek).

megjegyzés:

A megfelelő csomagolás minden olyan csomagolás lehet, amiből egy mozdulattal
nem lehet kirántani a kardot, illetve abból akaratlanul nem tud kiesni, illetve másokat
megsérteni.

El nem vehetik de van tartási lehetősége – nem enged el – , ekkor bizonyítanod kell hogy valóban sporteszköz tehát tagja vagy az egyesületnek.

Közzétéve:  Molnár László Iaidoka munkája nyomán és hozzájárulásával

Ha az SKK bármely tagja ilyen helyzetbe kerül,hívjatok föl.  CSG

IMAF találkozó

Szeptember 18 – 20 között Érden rendezték az IMAF európai találkozóját. Mi az Iaido szekció edzésein vettünk részt. Toho, BATTO HO s végül Muso Jikiden Eishin Ryu volt a menü. Rengeteg új és érdekes alkalmazással, gondolattal, technikával gazdagodtunk. Végül szerencsénk volt megtekinteni egy hatodik Dan vizsgára jelentkező megmérettetését amiből sokat meríthetünk a jövőben. Ismét meggyőződhettünk róla hogy az az igazán jó Iai ahol sikerül az ellenfelet magunk elé pakolni s a Gata-ban a küzdelem jelenik meg. Küzdelem vele s önmagunkkal. Hazafelé, végighallgatva a gondolatokat ismét arra jutottunk hogy jó úton haladunk ( egyrészt mert megtaláltuk az M7-est :)s nyugodtan folytathatjuk és vállalhatjuk a keményebb, harciasabb, lélekkel, élettel teli Iaido-t.

Bretten 2013 IMAF EB.

Bretten egy Kőszeg nagyságú város Németország nyugati részén. Ezúttal az IMAF itt rendezte az EB-t.

Bretten 2013 039

Nem indult jól, reggel autót szereltem, várom Norbi üzenetét. Nem jön. Hívom, már Győr előtt vannak. Irány Győr. Az út egy katasztrófa. Mindenki ráér, ezer kamion, Csornán mindkét vasúti átkelő elpirul, mínusz 25 perc mert egy mozdony tolat föl s alá, az út mellett táblák hogy előforduló úthibák. Az úthiba stimmel. Győr öltönyben, kosztümben … igazán nem kellett volna…..ja, szalagavató van, a parkolóház tele, nem engednek be. Valaki kijön, némi alkudozás, bemehetek. Gyalog a vasútállomásra, valami nem stimmel, túl kényelmes a pakkom, hogy az a … a kocsiban maradt a kard. A csapat jó bőrben van pedig 2 órája vár rám. Összeszedjük a kardot s irány az autópálya. Megérkezik Norbi üzenete hogy Tatabánya környékén vannak, induljak. Csupán 5 órát késett az sms. Németország ( mint tavaly) borult, hűvös és zuhog mintha dézsából öntenék. Kocsma (pardon, étteremszerű, visszafogott és kulturált szórakozóhely ) a szállás mellett. A német konyha nem lett jobb de a sörük szerencsére nem változott.

Bretten 2013 045

Kicsi irigykedés. A helyszín megint remek. Brettennek egy hasonló sportcentruma van mint amilyen a miénk (?).  Ja! Kettő darab csarnokkal. Semmi aréna meg kétezer éves izé, röhej, csak valami Sporthalle Bretten volt ráírva.  Így egyszerűen.  A szervezés, a szokásos ” nem működik a nyomtató” mutatványtól eltekintve alapvetően jó. A polgármester és az IMAF elnök köszöntötte a bevonuló csapatokat. A lelátó ezúttal is tele volt nézővel. Aztán négy tatamin elkezdődött a verseny. Viszont ezúttal kevesebb volt a résztvevő, 11 zászlót számoltam.

Bretten 2013 051

Jól folytatódott. Idén nem hagytak sok időt nekünk, nem volt annyi várakozás.  Végignéztük a mudan fokozatúak versenyét. Érdekes volt. Az elmúlt egy év sok változást hozott. Sokat és néha furcsát. A házigazdák mudanjai valami egészen elképesztőt produkáltak. Tavalyi önmagukhoz képest legalább kettőt léptek…vissza. Még ilyet nem láttam mint ott.  Nem ártana ha magyar mudan fokozatúak is tudnák vállalni az utazást mert komoly eséllyel indulnának. A dan fokozatúak már hozták a formát.  Én egy chuden és két okuden Gata-val mentem, most nem éreztem magam olyan jól bennük mint tavaly, abban viszont biztos voltam hogy tisztességesen megcsináltam. Később filmről visszanézve viszont jobb volt mint a tavalyi.  Akárcsak mint tavaly ezúttal is utánam következett a nagy esélyes német résztvevő. Ez most nem jött össze neki… gondoltam. Kapkodó, ritmustalan gyakorlatot mutatott. Gyors volt, erős volt de semmi több. A bíróság nem így gondolta. A magyar csapat végül négy ezüst érmet hozott el. Én második lettem a német mögött. No majd jövőre 🙂

Császár Gábor

Sportsérülés, a teniszkönyök

Jelen jegyzet indíttatása, hogy némi információt adjon időben fölismerni a teniszkönyök nevű sportsérülést az Iaido-ban, utaljon az elkerülésére vagy ha már kialakult, a kezelésére. Ez a sérülés nem velejárója és jellemzője az Iaido-nak és ( saját tapasztalatom szerint ) 70-80%-ban egy másik sport/mozgás/terhelés hozadéka.

Az elmúlt években, a különböző Iaido táborokban tett látogatásaim során több iaidokával találkoztam akik (többnyire a jobb) könyökükön, vagy könyök alatt az alkaron kötést, szorítót viseltek s használtak folyamatosan izomlazító, melegítő kenőcsöket a jelzett testfelületeken (eredmény nélkül).  A beszélgetésekből kiderült hogy gondjaik vannak  a kard megtartásával/megállításával a gyakorlás során mert éles fájdalmat éreznek a könyök-alkar területen. Úgy érzik mintha szét akarna esni az alkarjuk bizonyos mozdulatok alatt vagy mintha kötőtűvel szurkálnák az alkar izomzatot, könyök izületet, a kard ki akar esni a kezükből.  A fájdalom alapvetően a függőleges vágások során végrehajtott ‘simeru’, a vízszintes ‘nukiucsi’ de legfőképpen az ‘o-csiburui’ során jelentkezik.

Figyelje meg a problémát. A fájdalom a könyök külső részén érezhető s kisugárzik az alkarba vagy már tovább az ujjakba? A kéz szorítóereje nagymértékben csökken, egy nőies kézfogás is éles fájdalommal jár ?  A ‘te-no-ucsi’ és a vágásvégpontban való kard megtartás során érzi a fájdalmat? Esetleg már terheletlen / nyugalmi állapotban is érzi a fájdalmat? Általában az az érzése hogy az alkar izomzat feszülése során jelentkezik éles fájdalom? Ha kinyújtja a karját s megfeszíti ujjait már fáj? Ha az asztallap aljának feszített kézháttal fejt ki emelő nyomást a lapra már fáj? A kard ki akar fordulni a kezéből? Már a számítógép egér kezelés is fáj és lassan a fogkefe megtartás sem megy ?  Ha igen akkor valószínű a teniszkönyök s két dolgot kell azonnal tenni. Leállni minden terheléssel és sportorvoshoz fordulni, aztán beszélni az edzővel/mesterrel/dojo vezetővel (nevezze ahogy akarja). Készüljön föl rá hogy a sérülés fokától függően akár több hónap pihentetés is következhet gyógyszeres, terápiás kezeléssel.  Ez nem mindenkinek tetszik, folytatja a terhelést s öngyógyításba ( jön a melegítő, lazító kenőcs ) fog amivel csak ront a helyzeten. Érdemes tudni hogy a teniszkönyök egy rendkívül makacs, hosszan tartó betegség tud lenni, nem szabad legénykedni vele.

Amíg sportorvoshoz jut, minden, a fájdalmat kiváltó terhelést abba kell hagyni (az Iai-t is, akkor is ha nem az volt a gyökér ok ).  A melegítő/lazító kencéket érdemes azonnal elhagyni mert ezt a sérülést inkább hűteni mint fűteni kellene. Hűtés/jegelés ha szakaszosan és közvetve alkalmazzák, nem árt. Kötések, szorítók alkalmazhatók.

Négy kiváltó ok az Iaido-ban: 1. rossz eszköz   2. rossz edzésfölépítés  3. rossz technika  4. túledzés/túlterhelés

Megelőzés :

Válasszon olyan kardot amit elbír, megfelelő méretű, jól kiegyensúlyozott( inkább a ‘cubához’ közel), a ‘cuka’ jó kialakítású. Használjon inkább öntött ‘mogito-t’ vagy ‘szaja-bokuto-t’ mint a NET kardkészítői által csinált pengét. Ezek bizonytalanok. Saját tapasztalatom ezekről : vagy pocsék, vagy szép, vagy csicsás.  Az edzésnek része kell legyen a bemelegítés ! Ez nem “magánügy”! A bemelegítésnek azonban nem lehet része a hidegen nyújtás ! Elképesztő mikor – hatalmas nagy mesterek is – azonnal a váll/könyök/csukló izületet kezdik feszegetni. ( az utolsó pillanatban beesőket/későket ne engedjük edzeni)  A technikáról nem lehet anélkül szólni hogy valakinek ne másznánk a lelkébe.  Önmagunkra ártalmas technikát sulykoló stílus nincs, foglalkozásvezető viszont lehet. A gyakorlónak, a technika során jelentkező fájdalom értelmes magyarázat nélküli fontosságának folyamatos hangsúlyozására kell figyelni s azt megkérdőjelezni. Az Iai technikában a teniszkönyök kialakulásában ludas a nyújtott, feszített könyökkel végrehajtott mozgás. A görcsös ‘te-no-ucsi’, a túl nyitott ‘dzsodan-ból’ indított fölfelé majd ‘előredobált’ kard, az indokolatlanul nagy erejű ‘ocsiburui’. A túlterhelés adódik az eddigiekből. A túlterhelés eredménye a fáradtság. Ebből az Iai-ban a rossz technika és a sérülés következik.

A sikeres kezelés után érdemes kis tömegű fegyvert használni  -láttam már parafából faragott vagy műanyag kardot – és nagyon lassan gyakorolni. Nekem sokat segített a hűtő balzsam és a mágneses könyökszorító.

Mandan

Kokusai Budoin -IMAF

                 A KOKUSAI BUDOIN-IMAF RÖVID TÖRTÉNETE

A Kokusai Budoin, International Martial Arts Federation-t 1952-ben alapították, a Japán Császári Ház felkérésére, azzal a céllal, hogy barátságot és együttműködést alakítsanak ki a Japán harcművészetek vezetői és az eziránt érdeklődők között. A II. világháború után Japán számos alapos változáson ment keresztül. Miután az országot újjáépítették, a harcművészetek vezetői felismerték, hogy szükség van egy olyan fórum alapítására, mely a jövő generációinak fizikai, szellemi és erkölcsi fejlődését segíti. Ezt később kibővítették a béke terjesztésével, a jóakarattal és az emberek megváltásával az egész világon. Az volt a Kokusai Budoin, IMAF alapítóinak az álma, hogy a tradicionális Japán Budot fejlesszék és terjesszék, az emberek mindenhol tanuljanak meg harmóniában élni és ezáltal kialakuljon a világbéke.

A Kokusai Budoin, IMAF nyolc osztályból áll: Judo, Kendo, Karate-do, Iaido, Nihon-Jujutsu, Kobudo, Battojutsu, és Kyudo. A tagságot két részre osztották: rendes tagságra és törzstagságra. Minden egyén lehet törzstag, aki legalább 4. Danos. Rendes tag pedig az lehet, aki 3. Danos vagy annál alacsonyabb fokozatú. Jelenleg 17 országban alakítottak ki alközpontot és 37 országban vannak tagjaik. A Kokusai Budo Renmei – a Kokusai Budoin, IMAF központja – Tokyoban van és ez látja el Japán és az egész világ adminisztratív feladatait. Tevékenységi köre mellett a Kokusai Budo Renmei támogat és kiad számos újságot és más dokumentumokat, a képzett egyéneknek nemzetközi bizonyítványokat állít ki, szemináriumokat, gyűléseke és megemlékezéseket szervez. A Kokusai Budoin, IMAF, ahogy a neve is mutatja, azzal a céllal jött létre, hogy a hagyományos Japán harcművészeteket terjessze és a világbékét segítse elő. így számos kimagasló egyéniség megalapította ezt a szervezetet és ígéretet tettek arra, hogy törekednek a legmagasabb színvonal elérésére és hiszik, hogy ezeket a nagyratörő célokat fokozatosan megvalósítani. A Japán harcművészetek lényege A budo tanulása a Japán kultúra megismerésével azonos. A technikákat, a gyakorlási módszereket több generáción keresztül tökéletesítették és ezen visszatükröződik számos történelmileg kimagasló egyéniség bölcsessége. A folyamatosság fogalma, a kutatás azokról a mesterekről, akik régóta élnek és gyakorolnak, általánossá vált az összes hagyományos Japán harcművészetben.

forrás: daitomi.5mp.eu

Nagy Tamás 4 Dan Iaido mester engedélyével

Kokusai Budoin – IMAF Európa-bajnokság

Kokusai Budoin-IMAF EB 2012.május 12-13. Zwickau-Glauchau

 Szokásos, idegesítő tipródásom:
Lakóhelyem sok előnye 🙂 mellett egyik hátránya hogy minden és mindenki elkerüli ( ez alól csak az észak-nyugati szél kivétel ), így Győrben csatlakoztam a csapat engem is szállító részéhez. Napokig rágódtam hogy Győrig / Győrből vonattal vagy autóval. A Győrig versenyt a vasút nyerte, de a visszautat sehogy sem lehetett menetrendhez igazítani. Ha nem sikerül elég korán indulni akkor már nem érem el az utolsó járatot, ha nem elég későn indulunk akkor sokat kell várni éjjel amíg az első elindul. Végül nyert az autó és a parkolóház. ( ha valaki Győrben olcsón akar parkolni, 30-50 ft/óra az egyik parkolóház, közel a belvároshoz ) Végül elég későn indultunk és elég korán érkeztünk hogy még épp elérhettem volna az utolsó vonat járatot hazafelé.
Az út semmi különös:
Három autó indult és végül mindhárom megérkezett.  Zwickaun átrobogtunk. Trabi városból nem láttam semmit, kivéve ami a Trabi-gyár helyén épült. Akkora autógyár hogy  nem férne el Szombathely teljes ipari parkjában. ( ettől függetlenül szívesen látnám nálunk, a hiper és szupermarketek helyett, asszem néhány problémát megoldana )

A szállás:

Egy közeli, kis faluban, vagy Trabi-város kertvárosában – nem tudom -. Nem találtuk de megmutatták. Angolul nem beszélt senki, de valami folómi szerűt mondtak a benzinkútnál s hajtottunk a tag után. Vigyorgott, integettünk és sőnöztük a dankét. A szállás jó, magyar kislány a portán, három hónapja van kint de már töri a magyart.  Későn érkeztünk a konyha már zárva, mégis aki még nem ment haza nekiáll hogy valami vacsorát összedobjon nekünk, mosolyogva… nyugodt arcok. Lecsó ízű leves meg valami zöldségtál. A leves jó a zöld tál nem az én világom, nincs vele gond ha ott vigyorog mellette a vínersniccer.  Norbi elindul Drezda felé megmenteni a társaság másik felét, mi megyünk aludni. A másnap késő őszi hideggel és bőséges reggelivel köszön.

Katayama Ryu

Császár Gábor Sei Ken Kai Szombathely

A verseny:
A sportcsarnok kiváló, mindennel fölszerelt. Döbbenet… rengeteg érdeklődő s kitartott mindkét napon. A nézőtéren tenyérnyi hely nem volt, sokan állva nézték a versenyt. Még nem voltam ilyen versenyen, amin eddig otthon részt vettem azon pár tátogató lézengett, a jutyubon is azt láttam hogy a hasonló európai versenyek üres lelátók előtt zajlanak. Erre számítottam, ráadásul egy idő után úgy tűnt a népek a helyükön kezelik a bemutatott produkciókat, ami vérbő ott ováció, ami sápadtabb ott is csak másképp. Most mi lesz? Ennyi ember előtt… nem vagyok hozzászokva s hajlamom van  mély lámpalázra. Regisztrálás, nyitóceremónia, megnézzük a kiírást, a nevek nekem nem mondanak semmit. Később megmutatják az egyik ellenfelemet, ő a németek ásza, mindig ott van a dobogón. Szerencsére ez az amitől nem esem depresszióba, ronda szokásom hogy csak bizonyos nézőpontból tisztelem az ellenfeleimet. Először mutasson aztán majd én döntök. Fölháborító de a Dan fokozatokat sem tisztelem, csak a tartalmat és tartást. Sok kis Napóleon nem kedvel ezért. Nézem ahogy az ász melegít, gyakorol amit mutat az tényleg jó de többet nem foglalkoztat a téma… ezzel a lámpalázzal kellene valamit kezdeni. Melegítünk, s kezdek áthangolódni –  ez jó lázcsillapító-. Ha nem sikerül az ellenfelet magam elé pakolni és beletenni magam térbe és konfliktusba akkor akármilyen szép is a mutatott Gata, az csak hazug színdarab lesz és azt utálom. Ahogy nézem sokan jöttek a közös Toho Gatakkal. Én Koryu-val vagyok, többet is hoztam Eishin chuden, okuden, Katayama omote, chuden sorozatokból. Nekem ez jó mert megnyugtat, nincs szükség színészkedésre, nagy beleélést mímelő, pöffeszkedő bohózatokra vagy balett előadásokra itt önmagamat, a saját harcomat tudom adni őszintén. Dönteni is kellene már hogy mivel fogok versenyezni. A padló műanyag, ez a Katayama stílus felé taktikáztat. Végül néhány csapattag rábeszélésével döntök, Katayama és a végén a Raiden az Eishin-ből.

IMAF EB 2012

A magyar csapat IMAF EB 2012

Három helyen folytak a versenyek, négy sarok és egy főbíró figyelt egyetlen versenyzőt. Ez is új, de kellemes meglepetés a számomra. Eddigi megtapasztalásom szerint Iaido-ban három bíró figyelt többé kevésbé szemből egyszerre kettő ( jobbra egy, balra egy ) versenyzőt. Hol az egyiket nézték hol a másikat s soha nem értettem hogyan mernek véleményt alkotni arról amit szerintem nem is láttak 100%-ban. To-rei sincs, ez itt mindenkinek a belső magánügye, végezze el mielőtt a kardot övbe tűzi.
A versenyt a tanuló szinttel kezdik aztán haladnak fölfelé. Bőven voltak előttem és utánam, volt idő megnézni másokat. Bár mindenféle hiba előfordult, látszott a fölkészültség, a tudás. Én csak a virtust, az erős paprikát keveselltem néha, de hát nem mindenki magyar. A csapattársaim csont nélkül versenyeztek. Minden elfogultság nélkül állítom hogy kiemelkedtek a tudásukkal. Akkor, ott minden együtt volt nekik magabiztosság, ellenfél, figyelem, erő, méltóság, tűz.
Jött az én társaságom. Nem én vagyok az első így van még némi idő hogy elérjem ua. állapotot mint amit a legutóbbi vizsgán sikerült. ( Átvillant a vizsgafölkészülés egyedül – akkor Seitei-böl -, a huzakodás hogy mi lehet a jó s a következtetés hogy francba a szögekkel és fokokkal, a lényeg hogy a karddal mindig elérjem az ellenfelet, ezt kell megmutatnom. Majd eszembe jut a vizsgáztató japán mester aki azzal kezdte, hogy a karddal mindig időben és pontosan érd el az ellenfelet. Maneker mester tanítása és a hibáim melyek kiirtására január óta fókuszálok ) Akárcsak a vizsgán, most is egyre kevésbé érdekelt a tét, a helyezés. Jó harcot akartam s jól bemutatkozni a többieknek. Szólítanak.
Meghajolok, belépek, megyek a vonalig. Már nem láttok semmit és senkit és mégis élesen érzékelek mindent. Lámpa meg egyéb láz sehol, teljesen üres vagyok. Ismét meghajolok. A vezetőbíró valamit mond, egy szót sem értek, de kipréselek egy hai-t gyomorból, az ilyesmi nem árt, erre bólint és nem forszírozza tovább ( később kiderül azt ismételte hogy hány darab Gata-t kell bemutatnom ). Aztán már csak a konfliktus van. Jön az ellenfél, hasít a penge. Katayama  Kiai-val. Aztán az Eishin, a Raiden egy pillanatra megbicsaklik, eltűnik az ellenfél és a technikára pillantok a szögekre és fokokra. Ez baj, gyorsan vissza a konfliktusba, talán nem látszott. De, látszott !
Egyszer csak vége. Meghajlás, távozás újra meghajlás és vissza a sorba.
Nézem az utánam következőket, a német ászt is aki jó Iai-t mutatott. Aztán közös meghajlás és irány a várakozásra kijelölt hely. Jönnek a társaim, a Katayama jó volt az Eishin-ben látták a bibit. Összességében nem keltett rossz benyomást.
Odalép egy német, hogy milyen stílusban versenyeztem? Mondom neki. Japán mestered van ugye? Nem, nem japán. Nem hiszi. Maneker Sensei, itt és itt utánajárhatsz. Tetszettek a Gata-k mondja aztán meghajolunk és megy. Még hátra vannak a magasabb fokozatúak  aztán az egyéni Iaido versenyeknek vége.  Magyarok más Iai versenyszámban nem indultak. Még odajön két 5. vagy 6. Dan fokozatban versenyző s angolul érdeklődik a Katayama stílus felől s közlik hogy tetszett. Végignézzük ami még hátra van, aztán a bíróság félrevonul, majd sorakozó az ítélethirdetéshez. A magyar Iaido csapat tagjai egy első egy második és egy harmadik helyezést szereztek.

Bota Norbert       első hely

Seidl Róbert         harmadik hely

Császár Gábor     második hely          ( Szombathely SKK )

EB 2012  Zwickau - Glauchau

Iaido csapat Császár, Bota, Seidl

Este egy remekül sikerült búcsú partin vettünk részt s mire a szállodába értünk az már zárva volt. Nekem most esett le hogy nincs 24 órás recepció. A kulcsot meg leadtam. Szerencsére egyikünk nem adta le a szobakulcsát, így bejutottunk az épületbe. Már csak a hiányzó kulcsokat kellett megszerezni. Telefon a magyar kislánynak, persze nyugodtan emeljük le a védőrácsot – riasztó nincs – aztán valaki másszon be a recepciós helységbe és vigyük a kulcsokat. De nehogy kitudódjon. Miután Robi visszahelyezte  a rácsot a helyére, és néhányan ismét belenyúltak a fogkrémes kilincsbe, összejöttünk kiértékelni az eredményeket, Norbi pálinkája pedig gyorsan elfogyott. Úgy gondolom mindenki elégedett volt az elért eredményekkel. Másnap megnéztük ahogy a karatésok ellátják egymás baját, aztán délután négy körül elköszöntünk.  Számomra nemcsak azért volt pozitív ez az út mert sikerült egy tisztességes eredményt elérni, hanem mert megnyugtató volt látni az enyémhez hasonló mentalitást, fölfogást a BUDO-ban. Ez végre tényleg egy normális csapat.

2012.05.28    CSG